Garabonc nevét 1333-ban a pápai tizedjegyzék adatai említették először, majd 1335-ben említette ismét oklevél Rada határjárásakor.
A falu a középkorban a veszprémi káptalan birtoka volt, aki egy 1342-es keltezésű határvita során is említette Garabonc nevét, mely per során a káptalan több előző keltezésű oklevéllel is igazolta, hogy Garabonc ősi idők óta az ő birtoka volt; így Imre király 1203-as, IV. Béla magyar király 1254-es keltezésű oklevelével is.
1496-ban már templomos hely volt. Boldogságos Szűzről elnevezett oltárának igazgatójaként Gellért nevét említették a fennmaradt iratokban.
A Tallián család levéltárának adatai szerint pedig Hunyadi János is innen keltezte egy levelét.