Gépekkel pótolhatják a hiányzó embereket Garaboncon

Új traktorral és a hozzá tartozó munkagépekkel gyarapodott a dél-zalai település önkormányzata.

– A 4 hengeres, 50 lóerős, összkerékhajtású, fülkével is felszerelt traktort, valamint a hozzá tartozó munkagépeket (grédert, hóekét, padkakaszát, szállítóbokszot és ágaprítót) a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által kiírt pályázaton nyertük, összesen 11,6 millió forint értékben – mondta el Koma László, Garabonc polgármestere. – A teljes beruházási költségből az önkormányzat 10 százaléknyi önerőt vállalt.

A polgármester hozzátette: a korábbi közfoglalkoztatottak közül sokan találtak maguknak más munkát itthon, egy részük pedig külföldre távozott, ám a kormány által finanszírozott gépprogramnak köszönhetően gyakorlatilag valamennyi, eddig általuk elvégzett folyamat gépesíthető. Így a kézimunka-igényes közterület-fenntartás nem szenved csorbát.

Posztumusz elismerést kapott a nyugdíjas garabonci orvos

A település önkormányzata a közelmúltban a művelődési házban köszöntötte a faluban élő szépkorúakat.

Garabonc 710 fős lakosságából közel kétszáz a 60 év feletti. Az ünnepségen megjelenteket Tóth Gábor alpolgármester köszöntötte. Kiemelte: ha az ember kellő mélységgel és tudatossággal végigtekint cselekedetein, ha illő módon megvizsgálja lelkiismeretét, hibáit és mulasztásait, a szíve mélyén mindig a szeretethez, a másik ember iránti tisztelethez érkezik. Különösen fontos ez az idősek iránti tisztelet és megbecsülés esetében.

A képviselő-testület tagjai és az orvos családja (balról): Tirászi Istvánné, Havasi Zsófia, Gál Attila, dr. Jobbágy Mariann, Tóth Gábor, dr. Jobbágy Menyhértné és Koma László Fotó: Szakony Attila/Zalai Hírlap

Ehhez a gondolathoz kapcsolódva Koma László polgármester posztumusz díszpolgári címmel tüntette ki a település 1997-ben elhunyt egykori háziorvosát, dr. Jobbágy Menyhértet. A településvezető hozzátette: a fővárosi szülész 1959 után került a kanizsai kórházba, majd szakorvosi tudását Zalabaksán kamatoztatta. Ezt követően a doktor 1969 és 1994 között negyedszázadot töltött Garaboncon a betegek szolgálatában. Családjával együtt példamutató életet élt, a közösségért kifejtett munkája elismerést érdemel.
Az ünnepségen a 92 éves Tahi Béláné és a 88 éves Makai Lajos vehették át a leg­idősebb lakóknak járó ajándékokat. BB

Garabonc turisztikai lehetőségeiről, a változó üdülői szokásokról

 
 
– A turizmus változásai manapság nem kedveznek a falusi vendéglátásnak. Átalakult ugyanis a vendégek érdeklődése. Szinte mindent elfoglalnak a wellness szállodák, amelyeknek érdeke, olyan programokat szervezzenek a vendégeiknek, hogy a szállodában tartsák őket, ott költsenek a legtöbbet. A szomszédunk, Zalakaros üdülőváros, de igen kevés ottani vendég látogat el hozzánk. Én is érdekelt vagyok a turizmusban, Zalakaroson van vendéglőm egy olyan helyen, ahol egymás mellett hét hasonló üzlet sorakozik. Közülük már csak én vagyok nyitva, a többiek feladták. Garaboncon többen is foglalkoztak szobakiadással, számuk azonban egyre csökken, mert az emberek más szolgáltatások iránt érdeklődnek. Garabonc olyan falu, ahol érdemes volna megállni, mert a település történelme, építészete, táji szépségei párját ritkítják – mondja Koma László polgármester.

A falu arculati kézikönyve tavaly készült el. Igényesen, s érdekesen foglalják össze a falu történelmét, építészetének alakulását, megjelölve, s példának állítva számos régi épületet, amelyek a falu óvandó értékei, s bemutatják a település környezetében található természeti kuriózumokat is. A polgármesterrel ezek mentén járjuk be Garaboncot, felkeresve azokat a helyeket, embereket, amelyek minden ide érkező számára érdekesek lehetnek.

Garabonc kialakítása eltért a hagyományos zalai falvakétól, a házakat, széles, fákkal beültett zöldövezetet hagyva az úttól jóval beljebb építették föl

Garabonc viszonylag új építésű falu, mert elődje az ófalu, a mai Kis-Balaton területén volt évezredeken át lakott hely. A régészeti leletek alapján megállapították, hogy a Garabonc-Ófalu dűlőben már hétezer évvel ezelőtt nagyobb számban éltek emberek. A mai falu két településből egyesült, a Nagyrada felőli falurészt, illetve korábban önálló községet Kisradának hívták, mellette, a Garabonci-patakon innét, Zalakaros felől épült fel az új Garabonc, ahova az 1831-es kolerajárványt követően a teljes ófalu feltelepült. Az utolsó család 1854-ben költözött fel a mai Garaboncra. Az ófalu elhagyása persze a járvány előtt jóval megkezdődött, hiszen a török időkben felégetett falu lakóinak utódai, 1755-ben már a mai helyén építették fel a Szent Adalbert templomot. A kisradai falurészben is van templom, 1938-ban építettek maguknak harangtornyot, amelyet később „hajóval” bővítettek. A két falu 1950-ben egyesült. Garabonc nevét először 1333-ban említik a pápai tizedjegyzéken a veszprémi káptalan birtokaként, míg Kisrada a zalavári apátsághoz tartozott. Az új Garaboncon tehát már 1755-től volt templom (az ófalu is templomos hely volt) , mégis, az 1800-as években egy magas harangtornyot építettek, ami a falu közepét ma is uralja.

A kalandpark Hanna hercegnő vára

Az ófalu egyetlen épített emléke az a kőkereszt, amit a mocsárvilágból hoztak el, s az önkormányzat előtti parkban állítottak fel.

-Több emlékművünk, s értékes, az ezernyolcszázas évekből származó kőkeresztünk van, ezek felújítását megkezdtük, s az idén is folytatjuk. Elsőként a turulos emlékművet újíttattuk fel, ez őrzi az első és a második világháborúban elesett garabonciak kegyeletét – mondja a polgármester, akivel ezután egy igazi idegenforgalmi kuriózumot, a Hét Vezér Történelmi Kalandparkot és a Garabonciás Farmot keressük fel. A létesítmény megálmodója dr. Virág Ernő állatorvos, aki a faluban állatkórházat is létesített, a következőkkel kezdi:

– Először a farmot alakítottuk ki már tizenöt évvel ezelőtt, ahol biogazdálkodást és állattenyésztést folytatunk. Saját hús- és tejfeldolgozónk van, lovagoltatunk, kocsiztatunk, s az állatokat is meg lehet simogatni nálunk. A történelmi kalandparkot öt éve építettük fel, aminek látványossága a Hanna hercegnő vára négy őrtoronnyal, színpaddal, küzdőtérrel, kerengővel, ami alatt, az árkád védelmében a Magyar Királyok Arcképcsarnoka látható. A vár előtt hét mongol jurtát rendeztünk be, ami a honfoglalás képes történetét ábrázolja és bennük korabeli tárgyak, eszközök, ruhák láthatók. Az a célunk, hogy a többgenerációs családokat is élményekkel teli kikapcsolódáshoz juttassunk. A jurta sátrakban az állandó kiállításon a térség legújabb régészeti és antropológiai kutatásainak eredményei láthatók. Természetesen a kórház is működik a faluban, ezt a fiam Zsolt viszi, s állíthatom, hogy a Dunántúl egyik legkorszerűbb ilyen létesítménye a fiamé – mondja büszkén Virág Ernő, s hozzáteszi, egész éven át nyitva vannak, sokan keresik fel őket.

Dr. Virág Ernő állatorvos, a kalandpark megálmodója

Garabonc Szent Adalbert temploma

A falu másik, Nagyboldogasszony temploma

Garabonc alatt a Kis-Balaton húzódik, szemben a szőlőhegy dombjai magasodnak.

-A hegy gerincútjai legalább hat kilométer hosszúak, s mind sikerült leaszfaltozni, a vízelvezést kiépíteni. A hegyen legalább százhúsz pincét tartunk nyilván. Közülük sokat elhagytak már, elöregedtek, elhaltak a tulajdonosaik. Vagy harminc pince lehet külföldi kézben, közülük többet nem érünk el, a kertjüket benőtte a gaz, elfoglalta az erdő. Vannak azonban igényes, nagy épületek is a hegyben szépen művelt szőlőkkel- mondja Koma László. Az egyik keresett pince a Kránicz családé.

-A világ minden részéből fogadtunk már vendégeket. Manapság egyre több magyar vendég érkezik hozzánk. Nyáron minden nap nyitva tartunk, télen is sok a rendezvényünk, csoportok keresnek bennünket. Öt hektár szőlőt gondozunk, s pillanatnyilag huszonkét fajta borunk van az itallapunkon – mondja büszkén Kránicz László. A földszinti étteremrészben tucatnyi palack sorakozik az asztalon, mindegyik díjat nyert valamelyik borversenyen.

„A világ minden részéből érkeznek vendégek a Kránicz Borházba” –mondja Kránicz László tulajdonos

Pincék a szőlőhegyen

A hegyről helyenként, ahol az erdő nem nőtt még meg az elhagyott szőlők végében, gyönyörű kilátás nyílik a Kis-Balaton völgyére, háttérben a balatoni hegyekkel, középen a Badacsonnyal. Sajnos, figyelemre érdemes régi villapincéket is fojtogat az erdő. A gerincen kerékpárút útbaigazító táblákat is látunk.

-A kerékpárút Zalakarosról elér a falunk határig, a másik oldalon a faluban is vezet vagy fél kilométernyi kerékpárút, ami Garabonc közepén nincs kiépítve, mert a Garabonc-patakon átvezető híd és a többi rész annyiba került, hogy nem tudtuk felvállalni – mondja Koma László. Az aszfaltos utak után, a polgármesterrel hűs fák árnyékában járjuk be a Diós-gödör mellett vezető gyalogutat, amely kis patak mentén egészen a forrásáig vezet, illetve a gyalogút a hegytetőre visz fel.

Figyelemre méltó régi pincéket is „fenyeget” az erdő

Kilátás a hegyről, háttérben a Kis-Balaton

A Diós-gödör árnyas gyalogútja

– Gyalogosan most is járnak ezen az úton, a forrás azonban magánterületen van, ha a környező gazdák akarnák, meg lehetne nyitni ezt a gyönyörű, árnyas utat a gyalogos turisták előtt is – vélekedik Koma László, majd szóba hozza a faluhoz tartozó kis-balatoni Babos-szigetet, ami nemzeti park által felügyelt terület. – A szigetre lehet horgászjegyet vásárolni, nézzük meg mi van most ott, mert állítólag be sem lehet menni úgy elvadult a terület – invitál.

Ilyen hídon kell átmenni a Babos-szigetre, a rendőrök életveszélyesnek minősítették

A szigetig viszonylag jól járható föld út vezet a töltésen egészen a hídig, amin viszont meggondolandó az átkelés. Egyik oldalon hiányzik a korlát, a padozat több deszkája, s ami még megvan az is korhadtnak tűnik.

– A hidat a zalakarosi rendőrök életveszélyesnek nyilvánították – mondja a polgármester. Óvatosan átkelünk a korhadt hídon, nyakig érő csalános között vergődnünk a nyitottnak vélt part felé, ami viszont nem létezik. Már a fák között víz állja utunkat. A partot a fák alatt is sűrű nádas nőtte be. Ebben az elvadult környezetben nem lehet a horgászni, hiába árulnak jegyeket… Elindulunk visszafelé. Mellettünk szarvasok ugranak meg a bozótosban…

Az ófalu utolsó emléke a kőkereszt, amit a mocsárvilágból hoztak fel, s állítottak az önkormányzat székháza elé

Koma László polgármester: „A hegy gerincútjai legalább hat kilométer hosszúak, s mind sikerült leaszfaltozni, a vízelvezést kiépíteni. A hegyen legalább százhúsz pincét tartunk nyilván. Közülük sokat elhagytak már, elöregedtek, elhaltak a tulajdonosaik”

– Régebben szerettünk volna kerékpárutat építeni, s a szigetet gondozni, de nem engedték. A falu horgász turizmusának kialakításában, látogatottságának növelésében ez sokat segített volna – mondja búcsúzóul Koma László.

Százötven szépkorú fogadta el a polgármester invitálását

GARABONC – A Kis-Balaton melletti település időseit köszöntötte az önkormányzat nevében szombaton Koma László polgármester, Tóth Gábor alpolgármester, a katolikus egyház képviseletében pedig dr. Háda László plébános.
 
 

A volt általános iskolában megrendezett ünnepségre a polgármester személyesen hívta meg a nyugdíjasokat, akik közül körülbelül 150 fő el is fogadta a szíves invitálást. A finom ebéd után a nagykanizsai Tüttő János Nótaklub szórakoztatta a garabonci szépkorúakat.

A legidősebb jelenlévőket, a 91 éves Tahin Bélánét és a 86 éves Makai Lajost külön köszöntötte Tóth Gábor és Koma László Fotó: Gergely Szilárd

Megújult a garabonci emlékmű

Pénteken avatták fel a megújult első világháborús emlékművet a településen.
 
 

 

Az ünnepi esemény szentmisével vette kezdetét a templomban, amit dr. Háda László plébános mutatott be. A résztvevők eztán az idősebb és ifjabb Temesi László nagykanizsai kőfaragók által felújított emlékműhöz vonultak, ahol  Koma László polgármester köszöntötte őket.  Koma László polgármester beszédében elmondta: a huszas években épült emlékmű felújításához az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság nyújtott támogatást.

Őt Manninger Jenő miniszteri biztos, országgyűlési képviselő követte a szólók sorában.

– Ha felejtünk és nem törődünk a múlttal, önmagunk ellen vétünk – hangsúlyozta. – Ám ahol az emberek összefognak és féltőn megóvják az emlékeket, ott az élet győz a felejtés felett. Az első világháború 4 esztendeje alatt több százezer magyar férfit hiába várt haza a családja. A totális mozgósítás mindenkit elért és a Magyar Királyság területéről behívott katonák fele meghalt, fogságba esett, vagy megsebesült. A garabonci emlékmű 62 katona emlékére állíttatott, valójában azonban emlékhelye valamennyi elesettnek, nagyságrendileg 600 ezer magyar katonának.

Fotó: Gergely Szilárd

Fülöp Attila nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár ünnepi beszédében rámutatott: az emlékmű azoknak a százezreknek állít emléket, akik úgy adták életüket a hazáért, hogy lehet, se földjük, se jószáguk nem volt – ők csak a becsületért mentek, hogy hazájukat szolgálják.

A beszédek és a Mozaik Társulat műsora után dr. Háda László plébános megáldotta az emlékművet. Az ünnepség a község teleházában folytatódott, ahol Bene Csaba, a megyegyűlés alelnöke mondott pohárköszöntőt.

A község lakói is elhelyezhették virágaikat és mécseseiket az emlékmű talapzatán. Egyikük, Hermanics Miklós elmondta: nagyapja halt meg az első világháborúban, a Doberdónál, feleségének pedig a nagynénje fia. Elárulták, túl sokat nem tudnak róluk, csak amit a szülőktől hallottak – de emléküket büszkén őrzik.